Kedves Attila!
Köszönöm a “Miénk az idő” tréninget. Több volt, mint egy tréning!
Szilvia
Évekig jársz iskolába, ahol szakmát, zenét, nyelvet tanulsz. Ez mind jó és fontos. Tudod-e azt, hogy ki vagy, merre tartasz, miért is élsz? Ha ezeket a kérdéseket mered feltenni magadnak, ez a tanfolyam segítségedre lesz.
Erzsébet
Nekem nem voltak várakozásaim, mivel engem a feleségem ’szervezett be’. Én ebből a másfél évből ’élek’ azóta is. Kár, hogy vége lett.
Zsolt
„…újra és újra elgondolkodom azon, hogy mi működik ebben a csoportban? Olyan különbözőek vagyunk, tulajdonképpen idegenek egymásnak, és mégis annyi lényeges dolog fogalmazódik itt meg, bukik ki belőlünk hétről-hétre. Talán éppen azért, mert nem függünk egymástól, semmi érdek nem köt minket össze. A különbözőség, a távolságtartásból kialakuló egészséges közeledés egy olyan termékeny talajt képez, amiben már eddig is sok értékes gondolat született.”
Márta
Néha jó lenne a felelősséget hárítani… azért vagyok ilyen, mert a felmenőim, a társadalom, a körülmények elbántak velem. Szembe kellett néznem, önmagamért én vagyok a felelős.
Erzsébet
“kis szerencsével” baromi jó tud lenni egy ilyen itt és most csoport. Abból a csoportból ennyi (tizennégy) év távlatából is őrzök mondatokat, gesztusokat, gondolatokat, arcokat … S ami nem mellékes: nagyon szívesen viszontlátnám őket, mindannyiukat,”
Aranka
„Itt, ebben a körben kívülállóktól tudhatunk meg magunkról olyan tulajdonságokat, amelyekről mi esetleg egész mást gondolunk. És bátran elfogadhatjuk a bírálatot, mert itt ennek semmi következménye, tétje nincs. Csak nyerhetünk vele; tisztába tehetjük az eltévelyedett önismeretünket.
Eszter
„Talán ezért is szeretek a csoportfoglalkozásokra járni, mert itt úgy érzem, hogy végre meghallgatnak, őszintén, kertelés nélkül beszélhetek, végiggondolhatok sok mindent, amit csak úgy, magamban nem tennék, …
Márta
„Azt gondolná az ember, hogy saját magát ismeri a legjobban, hiszen születése óta együtt van vele. És ez még sincs így. Túl közelről szemléljük magunkat, túl elfogultan. Bennünk él még a múlt, saját magunk régi megítélése, és ez nagyon befolyásol. Közben minden változik, 7 évente kicserélődnek a sejtjeink! Hány év van már mögöttem, és mégis felmerül a kérdés: ki vagyok én?”
Márta
„Volt egy hely, ahol hetente másfél órára magunkba szállhattunk, kizökkenhettünk a mindennapok szorításából, segíthettünk egymásnak „tisztába jönni” magunkkal. Megpróbáltunk egymásnak tükröt mutatni, hogy észrevegyük azokat az ismeretlen vonásainkat, melyeket nem veszünk észre figyelmetlenségünk miatt, és azokat, melyeket annyira megszoktunk, hogy már szinte tetszik, pedig nem is olyan szép.”
Márti