Charlie Chaplin a 70. születésnapján (1959. április 16-án) írta az alábbi verset. Szavai most is aktuálisak, és választ adnak a sokunk által feltett kérdésre: “Hogyan szeressük (jól) önmagunkat?”
Charles Chaplin: Önszeretet
(Amikor elkezdtem szeretni magam…)
Amikor szeretni kezdtem magam, rájöttem, hogy a kín és az érzelmi szenvedés csak arra figyelmeztetnek, hogy saját igazam ellenére élek.
Ma már ezt úgy ismerem: HITELESSÉG.
Amikor szeretni kezdtem magam, rájöttem mennyire meg tud bántani valakit, ha a saját vágyaimat próbálom ráerőltetem erre a személyre, noha tudom, hogy sem az idő nem alkalmas erre, sem a személy nem áll készen rá, még akkor sem, ha ez a személy én magam vagyok.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor szeretni kezdtem magam, abbahagytam egy másfajta élet után sóvárogni és végre megláttam, hogy minden, ami körülvesz, arra hív engem, hogy növekedjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor szeretni kezdtem magam, megértettem, hogy minden körülmények között jó helyen- és időben vagyok, és minden épp a megfelelő pillanatban történik. Hogy nyugodt lehessek.
Ma ezt úgy hívom MAGABIZTOSSÁG.
Amikor szeretni kezdtem magam, már nem raboltam a saját időmet és nem tervezgettem hatalmas feladatokat a jövőben. Ma, amit teszek, az örömet és boldogságot okoz; olyan dolgok ezek, amiket szeretek és amik felvillanyozzák a szívemet. Ezt a magam módján és a saját ritmusomban teszem.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Amikor szeretni kezdtem magam, megszabadítottam magam mindentől, ami nem jó az egészségemnek – étel, ember, dolog, helyzet, vagy bármi, ami lehúzott és magamtól eltávolított.
Először ezt a hozzáállásomat egészséges egoizmusnak hívtam.
Ma már tudom, hogy ez: ÉN-SZERETET.
Amikor szeretni kezdtem magam, már nem akartam, hogy mindig nekem legyen igazam és innen kezdve egyre kevesebbszer tévedtem.
Mára felfedeztem, ez a: SZERÉNYSÉG.
Amikor szeretni kezdtem magam, abbahagytam a múltban élni és a jövőért aggódni. Most már csak a pillanatnak élek, ahol minden történik. Ma minden nap élek, napról napra,
és úgy hívom: BETELJESÜLÉS.
Amikor szeretni kezdtem magam, észrevettem, hogy az elmém meg tud zavarni és beteggé is tehet. De amint összekötöttem a szívemmel, az elmém értékes szövetségessé vált.
Ma ezt a kapcsolódást úgy nevezem: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell többé félnünk az érvektől, a szembesítésektől, vagy más problémáktól önmagunkkal, vagy másokkal kapcsolatban. Hisz még a csillagok is összeütköznek és az ütközéseikből új világok születnek.
Ma már tudom: EZ AZ ÉLET!